A Szélhárfa lakói száműzöttek. Hazájukból, gyerek- és ifjúkorukból, jobbításra váró sorsukból tiltották ki őket. A hatvanas évek Münchenjében öt magyar fiatal küszködik, hogy saját életet teremtsen, s eközben családjuk, elveszett szülőföldjük emlékeivel és fogva tartó örökségével is szembe kell nézniük, s megmaradni általa. Körülöttük a világ 1968-ban megtapasztalja a forradalom, az anarchizmus, a káosz és az ideálokkal való leszámolás újabb történelmi leckéit, míg ők “56 kiirthatatlan képeit őrzik zsigereikben. A magyar titkosszolgálat beszivárog napjaikba, részt követel barátságukból, amiként a német terrorista-elhárítók is berobbannak, drámai fordulatot hozva életükbe. A müncheni “lakóközösség” tagjai maguk mesélnek, vagy dokumentarista módon a kor újsághírei, forgatókönyvei, ügynöki jelentései alapján, személyes vallomásokon keresztül beszél róluk a szerző, Tolvaly Ferenc, aki nem titkoltan önéletírási szándékkal is választotta e csoport hol fájdalmas, hol groteszk, hol hősies életének bemutatását, s az emigráció egy markáns vonulatának visszaillesztését a közelmúlt magyar történelmébe. Trilógiájának első része, az 1999-ben megjelent Magányos évszázad történelmi látószöge után most egy meghatározó korszakra irányította kamerájának érzékeny optikáját.