Vérvörös sirály Van egy festmény – vörös ködből elővillanó, szürkéskék víz felett lebegő sirályt ábrázol -, és sokaknak sokfélét jelent, jót-rosszat egyaránt. Egy spanyol öböl idilli emlékét, egy drámai kimenetelű mexikói kalandot, egy havasi kalyibában töltött lidérces éjszakát: Tolvaly Ferenc tovább folytatja a Magányos évszázad és A Szélhárfa lakói regényeit, immár trilógiává bővítve dokumentum- és életrajzi elemekkel átszőtt, a térben és időben madárszárnyak biztonságával csapongó írásait. Hozzánk most a legközelebbi a Vérvörös sirály. Az immár tizenöt esztendős magyarországi rendszerváltás tragikus és tragikomikus alakjai egyaránt felvonulnak a karrier- és szerelmi történetként is értelmezhető szövegben, s a helyszíneken: luxusnyaralók luxusmagányában vagy az erdélyi havasok védtelenségében önmagát kereső főhős “életút-interjú”-jának felfogható meséinek színterein. Nem sokat tudunk erről az időszakról, noha átéltük, megszenvedtük. Tolvaly epikája olyan olvasói helyzetet kínál, amire sokan kíváncsian, sokan áldozat voltukat felismerve osztozhatnak.