Boszporusz felett a híd

Magamat belülről és kívülről egyaránt szemlélnem kell, és ezt csak úgy tehetem, ha az egyik nézőpontot se tartom fontosabbnak a másiknál.

Lehetsz kívül, belül, középen, messze vagy távol, jobbra vagy balra, fent vagy lent, de egy biztos, hogy meghatároz a szemszöged.

Ahogy távolodsz az Egytől, Istentől, úgy erősödik benned a Gonosz. Egyre gyorsabban hullasz szét, szétszóródsz darabokra.

Ha a valósághoz való viszonyodban fejen állsz, akkor a tudásod és a hited is a feje tetején áll. Az ember maga gabalyodik bele a saját hálójába.

Az vagyok, akit látok, és nem olyan, mint amilyen vagyok.

Megállni, elcsitulni, ez a feltétele annak, hogy a zavaros tisztulni kezdjen, hogy a köd felszálljon, és tisztán felismerhessük a valóságot.

Ha az ember a valójának csak egyetlen dimenziójával áll tudatos kapcsolatban, az egyenes úton vezet a csődhöz.

Nem szabad szem előtt veszítenem, hogy mindaz, ami elől menekülök és a mi után vágyakozom, bennem van.

Az az irány, amely felé a dolgok fejlődnek, csak felfelé mutathat.

Csak a gondolatok gondolkodnak helyesen, a nyelv cserbenhagy engem.

Az Út kezdetén a vándor, a saját maga és az Isten közötti távolságot, a szeretet erejével csökkentheti.

Ha eléred a hegy csúcsát, akkor kezdesz el csak igazán hegyet mászni.

Az élet legmélyebb igazsága: Isten bennem van. Ez egyszersmind annyit is jelent, hogy ami után vágyakozom, a szívemben lakozik.

Megismerni annyi, mint a másikkal együtt megszületni, vele együtt újra kezdeni.

Istent csak azt tudja igazán szeretni, akiben égett már a szerelem. Csak abban gyulladhat lángra az Isten iránt érzett szeretet, aki egyszer már feladta magát, csak a másikra gondolt és másikban élt.

A hit úgy köti össze a világot, Keletet és Nyugatot, mint a Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával.

A teljes csend jobb, mint a csacsogás. Az abszolút valóságnak nincs neve. A valóságot nem lehet szavakba önteni.

…dolgozni annyi, mint Isten szolgálatában állni, miközben az ember lemond önmagáról.

…aki megleli belső forrását, abból a cselekedet belülről áramlik kifelé.

Csak akkor fogom újra örömömet lelni munkámban, az életemben, ha odafigyelek a lelkemre, a belső hangokra.

Adnom kell magamnak időt, hogy lélegzetvételhez jusson a lelkem.

Munka és imádság. Megtisztít a félelmektől és a vészjósló érzésektől. Így tudok teljes életet élni, így tudok adni másoknak.

Az élet szeretet nélkül olyan, mint a virág és gyümölcs nélküli fa.

Az öröklét a határtalan élet, a tökéletes, egyetlen, mindent magába ölelő Most. A tiszta lét.

Nem könnyű eldönteni, mikor is kezdődik a zarándoklat. Mert kezdődhet a szándék csírájával is.

Senkinek nem teljes a hite addig, míg nem kívánja mindenkinek ugyanazt, amit önmagának kíván.

A szempillantásnyi Isten-élménnyel létem meghaladta az időt.

A benső térben nincs idő, csak tiszta jelen van

Az vagyok, aki vagyok, Isten által formálva, az ő szeretetének biztos oltalmában, feltétel nélkül elfogadva általa. Azzá váltam, ami vagyok.

Az igazi szeretet nem kér semmit, ez az élet imája, az élet öröme, igenlése.

Isten nélkül az idő szétporlad a kezünk között.

Az ember az időben él , és az idő az emberben van. De az idő több, mint az ember.