40 nap lélekúton

A böjt lemondás, nélkülözés, gyakorlatok, meditáció és kontempláció. Várakozás, felkészülés a feltámadásra, és arra az állapotra, amelyben megbizonyosodhatok évről évre, hogy van a tárgyi, látható és tapintható világon kívül egy másik, amit nem tudok elképzelni, de gyógyító erővel hathat rám, ha önmagamban megtalálom.

Bizalom és félelem. Hit és kétség, bizakodás és kilátástalanság. Ijesztően közel vannak bennem. Ki vagyok? Az, aki bizakodik, vagy aki fél? Vagy mindkettő? Ha így van, mi az, ami ezeket az ellentétes erőket összetartja?

Az élet mindig ellentétekben mutatkozik meg. És mégis egy. Egység, ami csak így, az ellentétekből állhat össze. Nem az ellentétek leválasztása, hanem a feszültség elviselése az élet. Csak így, belső ellentéteimmel együtt érezhetem magam egynek.

A mértéktartó önmegtagadás pozitív emberképből indul ki.

Görcsösen kapaszkodunk önmagunkba, a dolgokba, a sikerünkbe, és másokba vetjük bizodalmunkat, maximális biztonságot és támaszt remélve. De ezzel a görcsös ragaszkodással nem győzhető le zsigeri félelmünk, hogy elveszik tőlünk, amink van, és végül magunkra maradunk. A föld nem nyújthat igazi támaszt, hiába próbálunk megkapaszkodni gyökereinkkel.

Nem kell görcsösen kapaszkodnunk Istenbe. Ő olyan, akár a tenger, amiben megmártózhatunk, s közben az élet gyönyöre ölel át, s tölt el bennünket. Istenben leszünk termékenyek, és benne tágul ki lelkünk. Feszültségeink benne oldódnak. Életre kelünk. Új erőt érzünk magunkban. Nem vagyok egyedül, nem kell egyedül kapaszkodnom a földbe, Istenbe vagyok ágyazva mélyen, aki a képességeimnek és adottságaimnak teret ad a kibontakozáshoz.

Egymagában az, hogy valamit megbánok, még nem bűnbánat. Mert nem teszek mást, csak megpróbálom a személyiségemen esett csorbát kiigazítani. Ez nem megbánás, hanem a magamról kialakított kép javítása.

A böjt alkalmat nyújt az átváltozásra. Életünkkel máskor csak akkor szembesülünk, ha nagy megrázkódtatáson megyünk át. De akkor már szinte késő. A tragédia sokszor nem más, mint az utolsó figyelmeztetés. Ha most nem nézel szembe életeddel, nemsokára már nem lesz alkalmad rá.

A böjt a lélekleltár ideje. Ha kihasználjuk, számot vetünk és adunk magunknak, ha szükséges, átváltozunk, akkor betegségeket, tragédiákat is elkerülhetünk.

A saját határok ismerete egy mértéktelen világban életmentő és megtartó lehet.

Először önmagamban kell békét teremtenem ahhoz, hogy körülöttem is béke legyen. Nap mint nap meg kell teremtenem magamban a mély, belső csöndet, és gondját kell viselnem mindaddig, amíg szokásommá nem válik. Ami eleinte lehetetlennek tűnik, gyakorlással egy idő után könnyű lesz.

A keskeny út tudatosságot igényel, éber figyelmet.

A széles utat járni, a tömegben sodródni, az általa elfogadott mércékhez igazodni azt jelentené számomra, hogy nem a saját életemet élem. Ha ki akarom deríteni, hogy ki vagyok valójában, mi a lelkem titka, akkor az árral szemben kell úsznom, és el kell szenvednem a kínját és keservét a tudatos emberré válásnak.

Ahhoz, hogy megváltozzon az életem, először a gondolkodásomat kell megváltoztatnom.

A gondolatoknak, a szónak hatalmas ereje van. Ha változtatunk gondolkodásunkon, változik az életünk.