Miféle útikönyv ez? S tényleg az-e? Hiszen csak egy 16. századi térkép
van benne, nincs benne jó vendéglők listája, s bizony fénykép sem.

Mert csak egy bizonyos értelemben beszél a Spanyolország északi részén
végighúzódó majd 800 kilométeres útról, amelyet több száz éve emberek
milliói tesznek meg, hogy elérjenek a középkor óta az európai
zarándokhelyek leghíresebbjéhez, Santiago de Compostelába, Szent Jakab
sírjához.

Tolvaly Ferenc főhőse a pénzfitogtató, pökhendi luxus-szórakozások után,
egy súlyos balesetből felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e
gyalogszerrel megjárni a Santiago de Compostelába vezető utat és ott
újra találkozni egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A
Bibliát kevéssé ismerő, hitetlen ember számára ez a testi tortúra
látomásos, egyben megvilágosító belső úttá válik a gyerekkora után már
majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerűbb világot visszatanuló férfi
nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S
mivel a középkor óta a Camino állomásait jelentő falucskák, kisvárosok
képe szinte alig változott, számos legenda, történet elevenedik meg a
napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt, egy inkvizíciótól megcsömörlött
16. századi pap leírásai nyomán, helyenként szürreális elegyet alkotva
az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabkáival. Egyedül
az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítően
összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom,
a nehézségek megértéséhez.

Az író a valóságban is megtette ezt az utat, s filmesként is
megörökítette. Amit azonban most olvasunk, az vérbeli regény, a
megtalált nyugalomhoz és szabadsághoz elvezető lelki útról, arról a
titokról, amelytől a kor embere oly távol szakadt.